A munkám során sokszor találkozom azzal, hogy az ügyfeleim többféle szerepkörben vannak egyszerre. Nincs ez másként velem sem és erre nemrég jöttem rá, hogy ez mennyire így van. Főleg az, hogy a szerepköreim közötti átjárás nem mindig egyszerű. Én ugyebár egyszerre vagyok nő, feleség, édesanya, nagymama, coach és még ki tudja mennyi minden, de biztos,
Pici gyerek voltam még, amikor már kiderült, hogy mennyire szeretek kreatívkodni. Sajnos a családi körülményeink nem nagyon tették lehetővé, hogy új technikákat próbáljak ki, így a valódi kreativitásomat fejlesztette, hogy kitaláljam mit használhatok fel. Volt például egy ollóm, fehér papírom és ceruzám. Így alkottam öltöztetős babákat. Később rátaláltam a fonalakra. Először csak fonni tanultam meg,
Magyarország egy szégyen alapú társadalom. Nagyon-nagyon mélyen gyökerezik ez a gondolkodási forma. Olyan mélyen, hogy szinte még észre venni is alig tudjuk a gyökereit. Annyira mélyen, hogy szinte már elfogadott etikai norma megszégyeníteni valakit. Persze lehet ez ellen tiltakozni, de elég megnézni egy-egy esemény posztja alatt a kommenteket olvasni, hogy észre vegyük az átlag magyar