Általános Szerepkörök
A munkám során sokszor találkozom azzal, hogy az ügyfeleim többféle szerepkörben vannak egyszerre.
Nincs ez másként velem sem és erre nemrég jöttem rá, hogy ez mennyire így van.
Főleg az, hogy a szerepköreim közötti átjárás nem mindig egyszerű.
Én ugyebár egyszerre vagyok nő, feleség, édesanya, nagymama, coach és még ki tudja mennyi minden, de biztos, hogy ezek a leglényegesebb szerepeim.
Nemrégiben született legkisebb unokám és mint jó édesanya, támogatom is a gyermekem. Figyelem a szükségleteit. Nemrég arra kért, hogy segítsek neki egy szoptatós párnát varrni.
És itt már tetten is érhetjük az egyik fő szerep jellemvonását. Ő úgy ismer, mint az édesanyja. A legtöbb emléke ahhoz köthető, hogy mosok, főzök, takarítok, sütit sütök, kenyeret is akár és ott ülök a varrógépnél. Egész biztos, hogy meg tudok varrni egy szoptatós párnát. Olyannyira bízott ebben, hogy meg is vette az ehhez szükséges vásznat, tömőanyagot, csak arra várt, hogy én megvarrjam. Igen ám, de legalább 10 éve nem nyúltam varrógéphez és bár gondot nem okozna, egy kicsit összeugrott a gyomrom a gondolatra, hogy varrok és nem is akárhogy.
Ha valaki látott már szoptatós párnát, akkor tudja, hogy ezek a csodaszámba menő – nekem új – dolgok fantasztikus kiegészítői lehetnek az újszülött kornak. Aki viszont varrt már és találkozott azokkal az icipici hungarocell gyöngyökkel, amikkel ezekt kitömik, azt is tudja, hogy az nem olyan egyszerű dolog, mint első ránézésre tűnik.
Nekem rögtön az ugrott be, hogy bizony ha nem jól varrom meg, akkor orrán-száján ömlik a pici fehér hószerű valami.
Amikor már kellőképpen leizzadtam a gondolatba, hogy milyen munkát adok ki a kezemből, és hogy mikorra is illesztem be a nem épp könnyed táncrendembe, akkor jött a felmentő sereg. Kiderült, hogy Boga Vanda barátnőm forgalmaz ilyen szoptatós párnákat a komforte.hu oldalán.
De igazából még csak nem is ez a legnagyobb dolog benne, hanem az, hogy le tudtam tenni a magammal szemben támasztott követelményt, hogy megvarrjam.
Azaz igazság ugyanis, hogy korábban hajlamos voltam – és lehet, még van bennem némi csírája ennek – arra, hogy maximalista legyek. Én mindent IS meg tudtam egyedül oldani. Mit nekem egy szoptatós párna varrása, vagy a mózeskosárba bélés, vagy a saját készítésű tornazsák, ovis zsák, jelmez, torta és sorolhatnám még vég nélkül.
Viszont előbb-utóbb rá kell jönnie az ember lányának arra, hogy ez nem mehet tovább. Már csak azért sem, mert ahogy élünk, az minta a lányaink előtt is. Ha én maximalista vagyok ezen a téren, akkor hogy várom el mástól, az ügyfeleimtől is akár, hogy engedjenek el dolgokat?
Így történt, hogy megbeszéltem a lányommal, hogy én ezt a párnát most nem varrom meg és választottam egyet a Komforte kínálatából.
